Az indiai teológia szerint Istennek három - arculata -aspektusa van: Brahman, Paramátmá és Bhagaván azaz az Úr személytelen aspektusa az Ő mindent átható helyhez kötött formája, valamint Ő mint a Legfelsőbb Szemely.
A vaisnava történetírás szerint India nagyobbik része Buddha megjelenéséig (i. e. 500) szigorúan követte a védikus hagyományt. Ám akkorra eluralkodott egy olyan vallásgyakorlat amely védikus szövegek téves értelmezésén a alapult
Siva (a kedvező"), a hamuval beszórt aszkéta, a jógik hercege az egyik legszélesebb körben imádott istenség Indiában. Koponyákból fűzött nyakláncot visel, egyik kezében kígyót, a másikban háromágú szigonyt tart.
Durgá az anyagi teremtés istennője. Szólítsák bár a görög nevén (Gaia), az afrikai nevén (Osun), az egyiptomi nevén (Ízisz) vagy a világ különböző tájain használt több száz neve bármelyikén, mindig ugyanarról az istenségről van szó.
A puránák szerint az anyagi világ Brahmával, a négyfejű félistennel kezdődik, aki a kozmosz legfelsőbb bolygóján Brahmalókán él. Pitámaha (nagyapa) néven is ismert, mivel ő az első teremtett lény és a bölcsek eredeti tanítója (guruja).