Brahmá az első teremtett lény
A puránák szerint az anyagi világ Brahmával, a négyfejű félistennel kezdődik, aki a kozmosz legfelsőbb bolygóján Brahmalókán él. Pitámaha (nagyapa) néven is ismert, mivel ő az első teremtett lény és a bölcsek eredeti tanítója (guruja).
A vaisnavák az Úr megnyilvánulásának (guna-avatára) tekintik Brahmát, aki a szenvedély kötőereje felett uralkodik. Brahmá szenvedélyes természete tehát munkába van fogva: részt vesz a teremtésben. Ő a teremtő isten, az emberiség őse, míg a jóság kötőereje felett uralkodó Visnu a fenntartó, a tudatlanság kötőereje felett uralkodó Siva pedig a pusztító. A népi hinduizmusban a hármas avatára (trimúrti) ugyanannak az egy Istennek a három különböző formája. A szentírások gondos tanulmányozásával azonban belátható, hogy Siva és Brahmá félistenek, akik Visnunak (vagy Krisnának, a Legfelsőbb Istenségnek) vannak alárendelve.
Brahmá megvilágosodását a Srímad-Bhágavatam (2.9) írja le. A teremtés hajnalán, a Visnu isteni köldökéből kihajtott lótuszon született. Új világba csöppent nem ismerte sem az önazonosságát, sem az élet célját. Mivel szerette volna megtudni, hogyan került oda, lemászott a lelki lótusz szárán, de ott sem talált választ a kérdéseire. Végül hangot hallott Urától és Mesterétől, Visnutól, aki két szótagot ejtett ki: , ta-pa" (szó szerint ,lemondás" vagy ,vezeklés"). Ez a két szótag gazdag jelentéstartalmat hordoz. Brahmá engedelmeskedett a hangnak, és meditáció formájában ezer félisteni évig (több milliárd földi évig vezekelt. Amikor letelt ez az idő, már képes volt meglátni az Úr hajlékát, majd magát az Urat is. A Legfelsőbb négy fontos verset idézett neki a Srímad-Bhágavatamból, amelyek az élet célját mondják el. Az Úr szavainak hallását követő megtisztulás tette lehetővé, hogy Brahmá megteremtse az anyagi univerzumot.
Brahma-szanhitájában (5.24-29) az Úr Brahmá további részleteket közöl a megvilágosodását leíró Bhágavatam-változat mellé. Brahmá saját elmondása szerint teljes sötétségben volt az idők kezdetén, és nem tudta, hogyan fogjon hozzá szolgálatához, az univerzum megteremtéséhez. Ekkor Szaraszvatí, a Legfelsőbb Úr hitvese jelent meg előtte, aki arra utasította, hogy meditáljon a titkos káma-bídzsa mantrán, és megígérte neki, hogy ezzel mindent megkap, amire szüksége van. Miután Brahmá ezer félisteni évig meditált a mantrán, meghallotta Krisna fuvolájának hangját. Megpróbálta utánozni ajkaival a fuvolajátékot, de csak az ezoterikus káma-gájatrí mantra hangjai törtek elő belőle. Ez a mantra azonban megtisztította minden illúziótól, és így képessé vált arra, hogy Krisna képviseletében elvégezze szolgálatát, és megteremtse az anyagi univerzumot.
Brahmá azzal kezdi minden napját, hogy a Legfelsőbb Úron meditál. Imája a következő: "Csak azért könyörgöm, hogy szolgálhassam az Urat az anyagi világ megteremtésével, s imádkozom, hogy cselekedeteim ne legyenek rám anyagi hatással, s így képes legyek megszabadulni attól az alaptalan
büszkeségtől, hogy én vagyok a teremtől! (Srímad-Bhágavatam 3:29:23)" Más szóval Brahmá elismeri, hogy az Úr kegyétől függ. Ezért aztán ritka az olyan eset, hogy Brahmát összetévesztik a Legfelsőbbel, ami más félistenek esetében bizony előfordul.