Az indiai hagyományban az univerzum ezoterikus bölcsességét védának nevezik. Etimológiailag a szó a szanszkrit vid tőre vezethető vissza, amelynek jelentése ,,tud", illetve tudás'.
Az indiai teológia szerint Istennek három - arculata -aspektusa van: Brahman, Paramátmá és Bhagaván azaz az Úr személytelen aspektusa az Ő mindent átható helyhez kötött formája, valamint Ő mint a Legfelsőbb Szemely.
Siva (a kedvező"), a hamuval beszórt aszkéta, a jógik hercege az egyik legszélesebb körben imádott istenség Indiában. Koponyákból fűzött nyakláncot visel, egyik kezében kígyót, a másikban háromágú szigonyt tart.
India egyedülálló a világon a vallási sokszínűsége tekintetében. A szubkontinens hihetetlenül gazdag kulturális, etnikai és vallási tájképével büszkélkedhet.
A puránák szerint az anyagi világ Brahmával, a négyfejű félistennel kezdődik, aki a kozmosz legfelsőbb bolygóján Brahmalókán él. Pitámaha (nagyapa) néven is ismert, mivel ő az első teremtett lény és a bölcsek eredeti tanítója (guruja).