Isten három arculata

Az indiai teológia szerint Istennek három - arculata -aspektusa van: Brahman, Paramátmá és Bhagaván azaz az Úr személytelen aspektusa az Ő mindent átható helyhez kötött formája, valamint Ő mint a Legfelsőbb Szemely. Ebben a három arculatban Isten három alapvető tulajdonsága nyilvánul meg: szat (lét vagy öröklét), csit (teljes tudás) és ánanda (végtelen gyönyör). A szat Brahmanban, a szat és a csit Paramátmában, a szat, a csit és az ánanda pedig Bhagavánban valósul meg. Bhagaván tehát Isten valamennyi tulajdonságát megnyilvánítja. 

Brahman 

Brahman-megvalósítás (az a felfogás, mely szerint Isten egy mindent átható univerzális erő) egy alapszintű istenkép. Azok az empirikusok vonzódnak hozzá akiket érdekelnek a spirituális témák. Azok, akik mélyebb síkon értelmezik ezt a fogalmat, a gjána-jóga misztikus útját követik. Ez a tradicionális filozófia az intellektusra fekteti a hangsúlyt, A folyamat követői tökéletes Brahman-megvalósításra tehetnek szert, azaz megismerhetik az öröklétet (szat), A jóga és a vallás legtöbb divatos mai irányzata arra törekszik (legjobb esetben), hogy híveit megtanítsa erre az alapszintű spirituális szemléletmódra. Őket gjána-jógíknak nevezik. Az igazság, keresése felemelheti őket az Úr ragyogásáig, a személytelen Brahmadzsjóti szintjéig, amelybe beleolvadhatnak a haláluk után. Tudni kell azonban, hogy ez a kísérlet könnyen kudarcot vall, mert az öröklét végtelen személytelensége arra készteti az élőlényt, hogy természetesebb, személyes kapcsolatok után vágyakozzon. Így aztán a jógi újra megszületik, és folytatja tovább lelki útkeresését. 

Paramátmá 

Előfordulhat, hogy a gjána-jogí" még magasabb szintre emelkedik, és astánga-jógí válik belőle, aki a Patandzsali-féle Jóga-szútrákban bemutatott nyolcfokú jógafolyamatot követi. Amennyiben sikeres, megvalósítja Isten helyhez kötött formáját, aki minden élőlény szívében és minden atomban ott lakozik. Az Úrnak ezt a megnyilvánulását Paramátmának vagy Felsőléleknek nevezik. A Felsőlélek megvalósításával a jógí többet ér el annál, hogy tudatossá válik a halhatatlanságról: a lelki tudás lényegét (csit) is megérti. 
A vaisnava ácsárják a következő képpen szemléltetik a Paramátmá helyzetét: ahogyan a napfény is millió ékkövön tükröződik vissza úgy a minden atomban jelen lévő Úr is végtelen soknak tűnik, noha valójában egy, aki - eredeti formájában - a lelki világban lakik. 
A Paramátmá-megvalósítás egyik nagy csapdája abban rejlik, hogy a jógí az egyéni lelket - tévesen - a Felsőlélekkel (Paramátmával) azonosítja. A védikus irodalom az alábbi analógiával szemlélteti ezt a buktatót; a Felsőlélek és az egyéni lélek olyan, mint két madár, amelyik ugyanazon a fán ül. Az egyéni lélek fa gyümölcseit csipegeti, míg a Felsőlélek tanúja társa tetteinek, és várja, hogy az felhagyjon az átmeneti örömök kergetésével. Persze ahhoz, hogy ez megtörténjen néha több életet is várnia kell. Ám amikor az élőlény végül szeretettel és odaadással a Felsőlélek felé fordul, a Felsőlélek beleegyezik abba, hogy vezesse őt, és úgy alakítja az életét, hogy találkozzon egy tiszta bhaktával, aki már sikeresen megvalósította Bhagavánt. Amikor ez bekövetkezik a kereső eljut az istentudat végső, legmagasabb szintjére. 

Bhagavan 

A Bhagaván szó az ,Isten" szanszkrit megfelelője. Szó szerint azt jelenti: az, aki teljességében rendelkezik valamennyi fenséggel". A keleti bölcsek hat elsődleges fenséget jelölnek meg: erő szépség, gazdagság, hírnév, tudás és lemondás. Ezekkel a fenségekkel kizárólag az Istenség Legfelsőbb Személyisége rendelkezik tökéletes mértékben. Az a jógí, aki megfelelően imádja Őt, megtapasztalja a Brahman- és a Paramátmá-megvalósítás révén elérhető öröklétet és tudást, ám emellett mérhetetlen lelki gyönyörben (ánanda) is részesül. A Bhagaván-megvalósítás útját járó személy elnyeri Isten meghitt társaságát, és végül mély és gazdag szerető kapcsolatot fejleszt ki Vele. A vaisnavizmus tehát azt tanítja, hogy a Bhagaván-megvalósítás a gjána-jóga és az astánga-jóga - és valamennyi vallásos folyamat legmagasabb rendű tökéletessége.