Siva
Siva (a kedvező"), a hamuval beszórt aszkéta, a jógik hercege az egyik legszélesebb körben imádott istenség Indiában. Koponyákból fűzött nyakláncot visel, egyik kezében kígyót, a másikban háromágú szigonyt tart. Az ősi szent városokban (pl. Benáreszben), ahol a hívei az egész életüket neki szentelik, olyan neveken imádják, mint Mahádéva (,,a nagy isten") vagy Natarádzsa (a táncosok királya"). A szentírások egyik versében következőket olvashatjuk Síva isteni mivoltának kérdéséről: "a Gangesz a legjobb valamennyi folyó közül, az Úr Acsjuta a legnagyszerűbb az istenek között, és az Úr Sambu (Siva) a legkiválóbb a vaisnavák között." -Srímad-Bhágavatam 12.13.16.
A saiviták (Siva-imádók) azonban nemcsak a legnagyobb bhaktát tisztelik Sívában, hanem Istennek tekintik. Ehhez a szentírások is alapot szolgáltatnak. Maga az Úr Visnu magyarázza a Bhágavatamban (4.7.50): ",Brahmá, az Úr Siva és Én vagyunk az anyagi megnyilvánulás legfelsőbb oka. Én vagyok a Felsőlélek, az önellátó szemtanú, de személytelen nézőpontból nincs különbség Brahmá, az Úr Siva és Énközöttem." Más szóval mindhárom istenség egy és ugyanaz mert mindhárman avatárák, vagyis a Legfelsőbb alászállt inkarnációi a teremtés, a fenntartás és a megsemmisítés érdekében Ebben az értelemben ők hárman guna-avatárák, és a Brahmá - a teremtő -által megtestesített szenvedély, a Visnu - a fenntartó - által megtestesített jóság és a Siva ⁃ a pusztító – által megtestesített tudatlanság kötőereje felett uralkodnak. Mindhárom személy ugyanannak az Istenségnek egy másik aspektusa. A Mahábhárata (Anusászana-parva 135) is megerősíti, hogy Visnu és Siva nem különböznek egymástól, sőt, Visnu ezer neve között több olyan nevet is felsorol, amelyet a hagyomány Sivával azonosít. Siva és a Legfelsőbb Úr, Visnu ilyen értelmű azonossága sokakat arra a következtetésre indított, hogy a védikus irodalomban szereplő valamennyi istenségről azt gondolják, egyazon Isten. A szentírások alapos tanulmányozása azonban világossá teszi, hogy bár okunk van olyan személyként tekinteni Sivára, mint aki nem különbözik Visnutól, okunk van arra is, hogy különbséget tegyünk közöttük. Az indiai transzcendentalisták valamennyi csoportja vaisnavák, saiviták stb. által egyhangúan - elfogadott Bhagavad-Gita szerint Visnu (Krisna) a Végső Istenség, aki előtt még Sívának is le kell borulnia. Krisna kijelenti magáról, hogy Ő az anyagi és lelki világ eredete (10.28). Ardzsuna is megerősíti, hogy Krisna a Legfelsőbb (10.12). Visnu (és így Krisna) primátusát már az ősi Rig-véda is alátámasztja: "Visnu lótuszlába minden félisten imádatának legfelsőbb célja. Az Úr lótuszlábai olyan fényesek, mint a nap az égen". (Rig-véda szanhítá 1.22.20) A Srímad-Bhágavatamhoz (3.9.16) fűzött magyarázatában Sríla Prabhupáda így ír: "Az Úr kiterjeszti magát három formába mint Visnu, Brahmá és Siva - a fenntartás, a teremtés és a pusztítás érdekében. Az, anyagi természet három kötőerejét irányító három fő képviselő közül Visnu a Mindenható. Noha a fenntartás érdekében az anyagi természetben van, nem kell engedelmeskednie az anyagi természet törvényeinek. A másik két képviselő, Brahmá és Siva majdnem olyan hatalmas, mint Visnu, mégis mindketten Legfelsőbb Úr anyagi energiájának irányítása alatt állnak."
SIVA-LINGAM
A Siva-imádat tárgya néha egy szokatlan, stilizált ábrázolás: Siva genitaliája (lingam). A lingajat vagy vira-siva néven ismert aszké- ták különösen Dél-Indiában népszerűiek. Ők apró Siva-lingamot (fallikus szimbólumot) viselnek a testükön. Ezzel ,Siva-természetükre" emlékeztetik magukat, amely szigorú lemondások és jóga-gyakorlatok révén feltárul majd előttük. A Síva-lingamnak érdekes a története. Egy nap Párvatí Síva hitvese megsajnált egy bölcsekből álló csoportot, akik szigorú lemondásokat végeztek erdei lakhelyükön, s megkérte Sívát, hogy adja meg nekik a felszabadulást, és engedje el a vezeklésüket. Siva azonban visszautasította Párvatí kérését, mondván, hogy a bölcsek szíve még nem tisztult meg a haragtól. Kijelentését be is bizonyította: daliás jógikent megjelent az erdőben, és elcsábította a bölcsek feleségeit. Amikor a bölcsek megtudták ezt, elöntötte őket a harag, és dühükben megtámadták és kasztrálták Sivát. Ám amint ez megtörtént, Siva eltűnt, és az egész kozmosz remegni kezdett. A bölcsek ekkor döbbentek rá, hogy mit tettek, és könyörögni kezdtek Sivának, hogy bocsásson meg nekik, és csillapítsa le a világot. Siva beleegyezett, de csak azzal a feltétellel, hogy attól kezdve a bölcsek lingamja formájában imádják őt.
A mai saiviták rendszerint kőből, márványból vagy fémből faragjak ki a lingamot. Ezeken kívül homokból és kavicsból is készülnek lingamok. Még olyan lingamot is imádnak, amit hangyabolyból formáltak meg. A legnagyobb tisztelet a természetesen képződött lingamokat övezi. Ilyen például az Amarnath Lingam, a soha el nem olvadó jégdarab.